Kisegítendő a vizsgaidőszak gyötrelmeit nyögő szerkesztőtesókat ezúton szeretném belevágni az első téglát a 2010-ről folytatandó diskurzus eleddigi állóvizébe.
Mai témánk: mennyire jó ötlet a tábor szűkebb vezetőségének nemzetköziesítése?
Történelmi háttér: lényegében vadonatúj megoldásról van szó, amit szélesebb körben a lengyelek alkalmaznak először a Silesia 2008 során. A korábbi KKEu táborokban nemhogy a táborvezetőség, de még a tábortörzs nemzetköziesítése sem volt gyakorlat. A Carpathia 2001-ig bezárólag még IST sem létezett, külföldiek a táborokon csak résztvevőként vagy vezetőként vehettek részt. (Nem számítva pl. a határon túli magyarokat a Carpathia tábortörzsében, vagy a határon túli lengyeleket a SAN-on.)
Az IST intézménye KKEu táborokban tudomásom szernit a Tatracoron jelent meg elsőként. Hozzá kell tennem, itt már megjelent csírájában a nemzetközi staff is, de a szlovákok ebbe csak cseheket vontak be (így lett pl. Saddam barátunk a Tatracor biztonsági főnöke), akikkel semmi nyelvi nehézség nem korlátozta a közös munkát, emellett cserkészetük egy tőről fakad, így "cserkészkulturális" problémák sem léptek fel.
Mindazonáltal nekem személy szerint vannak bizonyos aggályaim a rendszer működőképessége kapcsán. Bár természetesen a puding próbája az evés, és úgy igazán okosak csak a Silesia után leszünk ezügyben, én már most hallottam "milyen jó ötlet, csináljuk majd mi is így" típusú megnyilvánulásokat magyar körökben, ezért szeretném, ha kicsit körbejárnánk a témát előzetesen is.
Módszertanilag ezt javaslom: megpróbálom alant összeírni az általam látott előnyöket és hátrányokat, aztán Ti majd mindezt ízekre szeditek. OK? Nos akkor.
Előnyök:
- Semmi sem hoz úgy össze, mint a közös munka. Márpedig az egyik cél az emberek összehozása, és nem látom be, ennek miért ne kellene kiterjednie a csúcsvezetői szintre is.
- A társszövetségek erőforrásai nagyságrendekkel jobban bevonhatók.
- Pedagógiailag szvsz. előbbremutató egy olyan koncepció, hogy ezeket a táborokat a 4 szövetség közösen szervezi 2 évente, egy-egy országban és az adott ország szövetségének irányításával, mint az, hogy ezt a tábort 2 évente egy-egy visegrádi ország szövetsége rendezi meg a másik három ország cserkészei számára. Betoljuk egymás feneke alá a sámlit, csak üljenek rá és érezzék jól magukat? Vagy szervezzünk együtt, egymásnak tábort? Inkább az utóbbi.
- Mindig lesznek emberek minden szövetségben, akik "benne vannak" a KKEu táborok szervezésében, nem kell mindig 0-ról indulni majd, ha 8 év múlva ránk kerül újra a sor. 8 év nagy idő, azalatt bőven lecserélődik egy-egy vezetői generáció a cserkészetben - így valamelyest biztosított az utánpótlás, a tapasztalatok átadása/átvétele.
- Az egyes szövetségek igényei nagyságrendekkel könnyebben becsatornázhatóak a tábor vezetése felé.
- nagy mértékben színesíthető a program.
Hátrányok:
- Sok esetben nehézkes kommunikáció. A személyes megbeszélések szinte felejthetők, marad egyedül az elektronikus kommunikáció. Ez nem feltétlenül elég.
- Jelenleg még nem tartunk ott személyes ismeretségek szintjén, hogy külföldi vezetőket személyes tapasztalatok és kellő ismeretség alapján tudjunk felkérni. A szövetségeken keresztüli "emberfelhajtás" szvsz. nem feltétlen meggyőző módszer.
- Sok külföldi vezetőt elég nehéz lenne az előkészítő fázisban bevonni - egyes területeken (főleg ahol a táborhelyhez kapcsolódóan a helyi szervekkel való napi kapcsolattartás szükséges) ez kifejezetten kizárt, még a tábor során is.
- Specifikus magyar vonatkozású probléma a nyelvi izoláció. A szlávok megértik egymást "szlávul" - mi senkit, és minket senki. Az angollal pedig - valljuk be - többnyire gyatrán állunk - és a többi országok se sokkal jobban. Kérdéses, hogy ez az operatív közös munka során elég lenne-e, nem lenne-e napirenden a félreértés, félreírás, félreértelmezés. Szerintem sajnos igen.
- Cserkészetünk "kultúrája", szervezeti, kommunikációs és működési mechanizmusai igen eltérőek. A szellemiség sem teljesen egyforma. Ez önmagában nem lenne baj, ha mindennek kellően tudatában lennénk - de sajna ehhez jelenleg nem ismerjük eléggé egymást. Lenne elég tolerancia bennünk ahhoz, hogy az ilyen téren esetleg keletkező félreértéseket vagy konfliktusokat kezeljük? Nem vagyok tuti biztos ebben...
Várom az észrevételeket, kiegészítéseket, lehülyézéseket (ezt csak óvatosan és cserkésziesen :)), érveket és szempontokat!
Utolsó kommentek